Absztraktok / Abstracts
Péntek / Friday
—
Füzi Izabella: Szolidáris és interdiszciplináris válaszok a környezeti válságainkra (vitaindító)
Manapság minden hétre vagy minden napra jut egy válság, s a krízisek megsokszorozódása és inflálódása a releváns gondolkodási és cselekvési keretek megválasztásával kapcsolatban is elbizonytalanít. Hogyan lehetne átfogó és a különféle (ökológiai, technológiai, gazdasági) problémákra egyaránt érzékeny válaszokat és megoldásokat találni? Talán az egyik hívószó a környezet és a környezethez való viszonyunk újraértelmezése lehet a krízisek közös eredőinek azonosításához. A komplex rendszerek megértéséhez revideálni kell a tudományok hagyományos diszciplináris felosztását, de hogyan lehet interdiszciplinárisan közelíteni olyan tudományokat, melyek céljai és előfeltevései nagyon különbözőek? Milyenfajta szolidaritás kapcsolhatja őket össze?
Füzi Izabella az SZTE Bölcsészettudományi Karán működő Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék oktatója. Az Apertúra folyóirat (www.apertura.hu) alapító felelős szerkesztője 2005 óta, 2010-től az Apertúra Könyvek sorozatszerkesztője. Kutatásai a filmi és irodalmi történetmondás komparatív vizsgálatára, a medialitás, a nézői szubjektum megalkotottságának filmelméleti kérdéseire, a vizuális tömegkultúra történeti vizsgálatára terjednek ki. Legutóbb megjelent monográfiája: A vurstlitól a moziig. A magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896-1914) (Szeged, 2022).
Schneider Ákos: Technológiai artefaktumok és több-mint-emberi tervezés
Hogyan tervezhetünk úgy, hogy túllépünk a bevett, antropocentrikus keretezésen? Az előadás a több-mint-emberi design lehetőségeit vizsgálja egy olyan helyzetben, ahol a tervezett felületek egyre nyilvánvalóbban összefonódnak a felhasználói horizontot meghaladó ökológiai és technológiai rendszerekkel. A designra relációs megközelítésben tekintünk, figyelembe véve a bolygószintű infrastruktúrákat és a mélyidő perspektíváit. Megvizsgáljuk az emberközpontúság kihívásait és az alternatív, kísérleti gyakorlatokat. Mit jelent szociomateriális hálózatok összefüggésében értelmezni a designt, és hogyan alakíthatja át a nem-emberi entitásokkal (gépekkel vagy élőlényekkel) való együttalkotás a tervezői kultúrát? Az előadás arra ösztönöz, hogy kritikusan reflektáljunk a tervezői szerepre a környezeti és technológiai átalakulások vonatkozásában, és nyissunk olyan jövőkre, ahol a tervezett környezet nem csupán embereknek szól, hanem emberekkel és nem-emberekkel közösen jön létre.
Schneider Ákos designkultúra-kutató, esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa és az Elméleti stúdiumok képzési modul vezetője. 2022-ben Az emberközpontú tervezés határai: Spekulatív design és poszthumán állapot címmel jelent meg első könyve. 2024-ben a Cumulus designkonferencia Speculative Perspectives szekcióját vezette. A Future Potentials Observatory kutatójaként jelenleg a digitális kultúra és a kortárs design összefüggéseit vizsgálja.
Keszeg Anna: SZÖVETkezet és divatipar
A kulturális iparágak között a divatipart hagyományosan a kapitalista piacgazdaság elvárásait leginkább kiszolgáló formának tekintik. David Hesmondhalgh emiatt is tekinti határhelyzetben levő jelenségnek. A sztártervező égisze alatt működő, erős énmárkákra felhúzott divattermelés tulajdonképpen médiaterméket gyárt, ruhát alig. Az elmúlt években egyre intenzívebbé váló radikális és belső iparág-kritika elkezdte ráirányítani a figyelmet a jelen működésektől eltérő divattervezési lehetőségekre. Ezek közül a szövetkezeti formák újjáéledése kiemelt jelentőségű. A bemutató Sofi Thanhauser és Kohei Saito munkáira támaszkodva vizsgálja a szövetkezeti struktúra divatipari lehetőségfeltételeit. Példaként a globális divattörténetből emel ki olyan, a kapitalizmus működési logikájába ágyazott márkákat, amelyek integrálni próbálták a szövetkezetiséget. A gondolatmenetet ihleti a Terike from Budapest alkotói közösségben szerzett tapasztalat.
Keszeg Anna kultúrakutató. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Divat-újratervezés című 2022-es könyvében a divatipar médialogikáit vizsgálta. Ezt követően érdeklődése olyan divatjelenségek felé fordult, amelyek radikálisan próbálják megkerülni a kapitalizmus láthatósági kényszerét és a folytonos termelés elvárását.
Konkol Máté: Az alternatív filmkészítés szolidáris lehetőségei
Kutatásomban a filmes alkotók és dolgozók kiszolgáltatottságára adott intézményes válaszokat vizsgálom, különös tekintettel a szociálisan elkötelezett, önszerveződő csoportokra. Gyakorló filmkészítőként azért tartom fontosnak ezen modellek megismerését, mert bővíthetik a hazai szakmabeliek társadalmi fantáziáját. A magyar filmesek gyakran jogok nélkül, kényszervállalkozóként, bizonytalan helyzetben dolgoznak, az önmegvalósítás és siker narratívája pedig gyakran a neoliberális kapitalizmus ideológiáját erősíti és hamis szabadságérzetet adhat. Bemutatom a magyar filmipar képviseleti szervezeteinek tevékenységét, a szakszervezeteket és egyesületeket egyaránt, emellett áttekintem a "commoning" és a szolidáris gazdaságok elméletét is – ezek olyan alternatív gazdasági és társadalmi szerveződési formák, amelyek a közösségi részvételt, az igazságosságot és a fenntarthatóságot helyezik előtérbe. E koncepciók különösen relevánsak lehetnek a filmes közösségek számára, mivel lehetőséget kínálnak arra, hogy a filmes munka ne csak művészi önkifejezés, hanem közösségi és társadalmi cselekvés is legyen. Végül javaslatokat fogalmazok meg az efféle szerveződések számára, hogy alternatívát kínálhassanak a jelenlegi (ön)kizsákmányoló gyakorlatokkal szemben.
Konkol Máté filmrendező, független kutató. A Metropolitan Egyetem és az ELTE BTK filmszakjainak hallgatója, a Társadalomelméleti Kollégium tagja, majd olvasókör-vezetője volt. Publikált a Mérce, az Új Egyenlőség, az új szem felületén és a Fordulat folyóiratban, tanított gimnáziumban és magánúton. Jelenleg dolgozik első mozifilmje, a hibrid, részvételi doku-fikció, A könyv a mi fegyverünk utómunkálatain, illetve első egész estés dokumentumfilmje előkészítésén.
Nagy Kristóf: A kulturális munkáról kulturális munkásoknak
Ötödik éve tanítok leendő kulturális munkásokat az ELTE közösségszervezés szakán; olyanokat, akiknek előttem még soha senki nem beszélt a kulturális munkáról. Ez a munka egyszerre varázstalanítás, melynek során arról beszélünk, hogy a kapitalizmus nem az emberi szükségletek köré, hanem azzal szemben szerveződik, és hogy a "kultúra" fontosságába vetett hit a kulturális dolgozók kizsákmányolásának a melegágya. A munkának ez a része könnyű, hiszen a tőkés rendszer súlyai az egyetemistákat is erősen nyomják. Azonban ez a munka egyszerre képzettágítás is – arról, hogy igenis elképzelhető egy olyan világ, amiben a kulturális dolgozók és a világ proletárjai képesek megszervezni magukat. A képzettágítás sokszor sikeres, azonban – érvelésem szerint – tartósságát csak szervezeti struktúrák és nem egyetemi kurzusok tudják garantálni. Ennek kapcsán két központi gondolattal, a szövetkezetiséggel/commons-szal és a szakszervezetiséggel ismertetem meg őket mint olyan közösségközpontú szervezeti formákkal, melyek alkalmasak lehetnek az antikapitalista alternatíva építésére. Előadásomban először ezeknek a formáknak a fontosságát mutatom be, majd kitérek azokra a dilemmákra, melyek a tanításuk közben felmerülnek, végül pedig amellett fogok érvelni, hogy ezek a tudások inkább egyetemi képzések és nem kurzusok/órák keretében tudnak érvényesülni.
Nagy Kristóf a CEU Szociológia és Antropológia Programján PhD-zott, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegédje, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) kutatója, valamint a Helyzet Műhely tagja. Kutatásai a kulturális termelés és politikák materialista megközelítésére összpontosítanak, különös figyelmet fordítva a rendszerellenes kulturális önszerveződés lehetőségeire – ezen belül a szakszervezetek és szövetkezetek szerepére. 2025/2026-ban a Princeton University Fung Global Fellow-ja lesz.
Bajmócy Zoltán – Mihók Barbara: Klímaszorongást vagy reményt keltünk? Amikor megszólalnak az ökológiai közgazdászok
Az előadás három olyan összetevőre hívja fel a figyelmet, amelyeknek kulcsszerepe lehet az ökológiai közgazdaságtan üzenetének közvetítésében, akár a diákok, akár a közvélemény, akár a politikai döntéshozók irányába. Ezek: (1) a korlátokkal kapcsolatos felfogásunk újragondolása; (2) a pozitív jövőkép és (3) a remény szerepe. A fenntarthatósági átmenettel kapcsolatos üzenet közvetítését jelentős kihívásként éli meg szinte minden ezzel foglalkozó kutató, oktató. Lényegében azt üzenjük, hogy bolygónk korlátait már most átléptük; hogy a problémáink nem a társadalmi gazdasági rendszerek működésének "mellékhatásai", hanem a rendszer működésének lényegéből következnek; és hogy jelen működési logika mellett a megoldási kísérletek is könnyen a probléma részeivé válnak. Erre az üzenetre kevesen nyitottak. Nem csak arról van szó, hogy számos szereplő ellenérdekelt a változásban. A problémák súlya és a megoldás bonyolultsága szorongást kelt, blokkolja a cselekvést, avagy tagadást, hárítást eredményez. Az előadás egy most induló mesterszakos kurzus (Ökológiai közgazdaságtan: a válságtól a reményig) példáján keresztül mutatja meg, hogy miként hasznosítható a fenntarthatósági üzenet kommunikálásának fent említett három fő összetevője. A kurzus során az oktatók fő célja a fenntarthatósággal kapcsolatos egyéni és csoportos út bejárásának facilitálása. Ennek fő eszköze a (klíma)szorongásra történő egyéni és közös reflexió, illetve az aktív, cselekvő szerep elősegítése.
Bajmócy Zoltán, egyetemi tanár. SZTE Gazdaságtudományi Kar, Ökológiai Közgazdaságtan Intézet.
Ökológiai közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar professzora, korábban a grazi Műszaki Egyetem részeként működő "Tudomány- és Technikatanulmányok Intézet" (IAS-STS) tudományos munkatársa. Kutatási tevékenysége a fenntarthatósági átmenet társadalmi-technológiai és térbeli aspektusaira irányul. Munkája során a kutatás és a civil aktivizmus ötvözésére törekszik pozitív társadalmi változások előidézése érdekében. Fenntartható helyi gazdaságfejlesztést, ökológiai közgazdaságtant, technológia és innovációpolitikát tanít kutatásmódszertani jellegű tárgyak mellett. Az SZTE Közgazdaságtani Doktori Iskola Ökológiai Közgazdaságtan képzési programjának vezetője. Szakmai tevékenységének hívószavai: fenntarthatósági átmenet, társadalmi igazságosság, állampolgári részvétel, felelősségteljes kutatás és innováció, az egyetemek közösségi szerepvállalása.
E-mail: bajmocyz@eco.u-szeged.hu
Mihók Barbara, tudományos munkatárs. SZTE Gazdaságtudományi Kar, Ökológiai Közgazdaságtan Intézet és Environmental Social Science Research Group (ESSRG).
András Csaba: A bölcselet helyzete a liberális humanizmus korszaka után
Az előadás a konferencia felhívásának azon kérdésére keresi választ, hogy miként volna érdemes viszonyulnia a bölcseleti gondolkodásnak és a bölcsész egyetemi képzésnek a minket körülvevő társadalmi konfliktusokhoz és válságjelenségekhez. E kérdés azért is különösen időszerű ma, mert egyre látványosabb annak a modellnek a meggyengülése, mely ezt a viszonyt a közelmúltban még meghatározta. E korábbi modellt a brit irodalomteoretikus, Terry Eagleton a liberális humanizmus fogalmával írja le, melynek keretei között a humán tudományok és a művészetek "a polgári társadalom impotens lelkiismeretének" szerepét töltik be. A '80-as évek óta azonban nem pusztán az vált bizonytalanná, hogy továbbra is "polgári társadalmakban" élünk-e, hanem – az egyetemek egyre rohamosabb neoliberális átalakításának és a legújabb politikai fejlemények fényében – az is, hogy egyáltalán meddig marad fenn az igény erre a gyenge lelkiismeretre. Az előadásban először e történeti kontextus és a kortárs szituáció bemutatására és elemzésére vállalkozom a kritikai elmélet perspektívájából, szem előtt tartva a bölcsész képzések helyzetére vonatkozó kortárs reflexiókat. Ezt követően olyan dilemmákat, kritikai észrevételeket és politikai ajánlatokat mutatok be, melyek érdemesek lehetnek a figyelmünkre az értelmiségi érdekérvényesítés és aktivizmus, valamint a bölcselet kortárs társadalmi szerepének újragondolásakor.
András Csaba a PTE BTK Filmtudományi és Vizuális Tanulmányok Tanszékének adjunktusa és tanszékvezetője. A retorika- és az ideológiaelmélet, a ludológia, a kritikai kultúrakutatás és a politikai esztétika területén folytat kutatásokat.
Szombat / Saturday
—
Mónica Gimenez: Game On for Sustainability: An Interactive and Interdisciplinary Approach to GreenComp Education
In a global context where sustainability is a key pillar of higher education, the European Commission has developed the GreenComp competency framework, a set of knowledge, skills, and attitudes aimed at integrating sustainability into educational programs. Its objective is to equip students with critical and responsible thinking, enabling them to act with empathy towards the environment while promoting planetary well-being and public health (Bianchi, 2022). This framework is based on lifelong learning and emphasizes the importance of a systemic vision, initiative-taking, respect for nature, and awareness of the environmental impact of daily actions. In this context, gamification emerges as an innovative methodological strategy capable of transforming traditional learning into a meaningful experience, fostering active participation and engagement with sustainability (Macas, 2025). I will present a gamification experience applied to teaching GreenComp in several degree programs at the University of Alcalá (Business Administration, Finance, Economics, Economics and International Business, Tourism and Nursing). The goal of this initiative is to enhance students' awareness and ability to act on environmental sustainability issues, addressing them from a dual perspective: as responsible citizens and as future professionals. To achieve this, a digital escape room has been designed using the Genially platform, where students must solve a series of challenges related to sustainability in general, as well as specific ones related to their professional field. This approach helps develop key competencies such as systemic vision, environmental responsibility, and sustainable action while fostering intrinsic motivation and active student participation. The escape room structure presents interactive scenarios depicting real-life situations, encouraging critical reflection and sustainability-oriented thinking. The material design has been an interdisciplinary effort, integrating various perspectives (geological, historical, legal, business, and public health) to provide a holistic view of environmental issues. Thanks to gamification, learning is reinforced in a playful and collaborative manner, promoting the practical application of acquired knowledge in real-world contexts. After several years of implementation, the results have been positive, demonstrating that gamification not only enhances student engagement and motivation but also facilitates a deeper understanding of environmental challenges. Therefore, gamification can be an effective tool for teaching sustainability in higher education, particularly in disciplines with a strong applied component.
Mónica Giménez graduated in Business Administration and Management at University of Alcalá (hence UAH) in 2002, specializing in Business Strategy. She also earned an Expert in University Teaching (University Specific Degree) in 2007, Doctorate in Economic and Business Sciences in 2008, and Master's in University Teaching in 2010, all in UAH. Received awards in 2018 and in 2024 for her quality teaching. She is member of the Green Public Procurement Research Group, currently involved in a National Research Project Green Public Procurement: A Strategic Tool Against Climate Change. Sectoral Analysis: Food, Construction, Mobility, and Depopulation and PI of a UAH Research Project also related to GPP. She also has published numerous academic contributions in different platforms related to different research lines. She coordinates the SUPREMA Teaching Innovation Group since its creation in 2007. She has participated in numerous educational innovation projects.
Aleksej Kišjuhas: Public Sociology, or: Doing Sociology in Public?
This presentation explores Public Sociology as the application of sociological concepts, theories, and research beyond academia. This subfield or "genre" of sociology involves engaging with the wider public "for the betterment of humanity." The role of academics and intellectuals in the digital and media spheres will also be discussed, including a personal account of my experience as a regular columnist for Serbia's only independent daily newspaper.
Aleksej Kišjuhas is a sociologist and associate professor at the Faculty of Philosophy, University of Novi Sad. His main research interests include theoretical sociology, social change, and the sociology of emotions. Since 2006, he has been a regular columnist for the daily newspaper Danas.
Szabolcs Prónay: Are We Ready to Hand Over Control? Exploring the Acceptance of Self-Driving Cars
Despite rapid technological progress in self-driving vehicles (SDVs), societal acceptance remains a significant challenge. In this talk, Szabolcs Prónay (Fulbright Visiting Scholar, UC Berkeley Haas / Associate Professor, University of Szeged) shares insights from the Autonomous Vehicles Readiness Research Group's field studies, focusing on how passengers respond to autonomous driving. The research highlights emotional and perceptual differences between self-driving and human-driven experiences. The findings underscore the importance of understanding user expectations, tailoring communication strategies, and addressing public concerns to ensure responsible and inclusive deployment of SDV technologies.
Dr. Szabolcs Prónay is an Associate Professor at the University of Szeged, Hungary, and a 2024 Fulbright Visiting Scholar at the Haas School of Business, UC Berkeley. His research focuses on consumer attitudes toward innovation, particularly autonomous vehicle adoption, and he is a founding member of the Autonomous Vehicles Readiness Research Group. He has led and coordinated multiple Erasmus+ Strategic Partnership projects and served as Director of International Affairs at his faculty. Dr. Prónay has authored over 100 publications and regularly presents at EMAC and AMA conferences. He is Vice President of the Hungarian Marketing Academic Association (EMOK) and actively supports student development through innovation-focused initiatives.
Dragan Stojić: Social Choice Theory as a Critical Tool for Public Humanities
Social choice theory provides a comprehensive understanding of how individual preferences can be aggregated into collective decisions, the theoretical and practical challenges involved, and the implications for economic, political, and social systems. The theory involves key concepts such as voting theory, fairness, collective decision-making, and the design of institutions.
Dragan Stojić, PhD (ORCID id 0000-0003-4067-570X) is an associate professor at the University of Novi Sad, Faculty of Economics Subotica. He is working within the Department of Quantitative Methods as a head of the Department. He is a member of the following scientific and professional associations: AEORS (Association of European Operational Research Society), EuROMA (European Operations and Management Association). He is involved in the realization of the teaching process on bachelor, master as well as PhD level: Operational research, Financial and actuary mathematics, Business mathematics, Quantitative methods in economy and management, Risk management, Multiple criteria decision making. Dragan Stojić is an author and co-author of several textbooks, scripts, notes and compendiums. Published or co-published over 35 scientific and professional papers in both national and international journals. Participated in the work and presented her scientific works on more than 40 scientific meetings. In summer of 2024. he held lectures in Summer school in Subotica for foreign students: 'Decision making in the AI environment' and 'Introduction to fuzzy sets'.
Luciano Moreira: The digital humanities, interdisciplinarity, and sustainable cultures
The perception that we live in times of crisis is often excessively emphasized, supported as it seems by an array of sociological data, perhaps, more importantly, by our own daily experience in academia. In these apparently hopeless times, for many, we want to reflect on the opportunities that the perceived crisis brings to (re)signify and actualize the mission of academia. In this presentation, we will describe and reflect on the work we have been developing at the CETAPS Digital Lab. We introduced young researchers to the digital humanities, understood as an array of practices that stimulate interdisciplinary projects based on the values of collaboration, openness, diversity, experimentation, and sustainability. We claim that the digital humanities is more than a rhetorical strategy, the methods and tools of the digital humanities provide productive tools for cross-fertilization, creativity, and critical thinking in the study of literature and cultures, ones that may contribute to make the cultural objects of our study sustainable alongside our own academic cultures.
Luciano Moreira is an Assistant Researcher at the Faculdade de Letras da Universidade do Porto. He received his Doctoral Degree in Digital Media in 2021. He is an integrated member of CETAPS, where he coordinates the Digital Laboratory and serves as Data Management Officer. He is a collaborator of CIQUP. He is a member of the Scientific Board of the International Joint PhD in Social Representations, Culture and Communication. His areas of interest include digital humanities, social representations, science communication, science and technology studies, and research methods.
Ira Prodanov: The Bright Future of Archives and Archiving
Who needs archives and archiving when we have ChatGPT and other smart AI tools? True? False! It seems that AI is hungry for knowledge, but the "food" is running out. Therefore, in the future, archiving will be one of the key elements for expanding knowledge—not only in the humanities but also in other scientific fields. Archiving is just as necessary in historical sciences as it is in film, medicine, or chemistry. Preserved documents and records from any field need to be compiled into lists, sorted, and analyzed. Umberto Eco wrote about lists as a fundamental form of human need for organizing knowledge in his book The Infinity of Lists, where he poetically emphasized the importance of collecting and sorting knowledge. That is why archival work, both today and in the future, will play a crucial role in the creation of knowledge.
Ira Prodanov, PhD musicologist, is full time professor at the Academy of Arts, University of Novi Sad and University of Banja Luka, Republika Srpska. Her almost 30 years long teaching experience is focused on different aspects of music history and music education. She regularly leads highly interdisciplinary projects on a wide range of topics from Burundi woman emigrants' music to music and ecology, music history in video games, CCI etc. She regularly lectures LLL courses in the field of transferring knowledge; innovation in methods of music teaching; communication in professional life, including accessible communication and universal design. She lectures History of Music, Music and Media, Methodology of Scientific Work. She was in the team of the Young Artists Festival Bayreuth in 2002, 2003, 2012, Germany (2002, 3, 2012). She was the chief executive at the Opera house of the Serbian National Theatre, Novi Sad. She is the editor in chief of the journal Books of Matica Srpska (Sveske Matice srpske), Matica srpska, Novi Sad and on the editorial board of several scientific journals. She has published 8 books and more than 50 scientific papers. She speaks English, German and Hungarian.
Jens Schröter: Playing for Change
It might be necessary to change society. Climate change might demand new economic forms. But how is change possible? Of course, small steps are necessary, but sometimes it seems that bigger changes are necessary – a notion used for that was "the revolution". But this model seems problematic now, too much violence and disasters are connected to that word. Another especially pressing problem is, that nobody has a convincing concept how another society might look like. I want to make a case for the role of computer simulation and computer gaming as platforms for assembly, association, collective action. With simulations new social arrangements can be – approximately and partially of course – tested and with new computer games new forms of behavior and organization can be – approximately and partially of course – experienced. Simulation and Gaming are not the solution. But they may be helpful tools in widening our imagination and help us to constructively think of alternatives.
Jens Schröter, Prof. Dr., is chair for media studies at the University of Bonn since 2015. Director (together with Prof. Dr. Anna Echterhölter; PD Dr. Sudmann and Prof. Dr. Alexander Waibel) of the VW-Main Grant "How is Artificial Intelligence Changing Science?" (Start: 1.8.2022, 4 Years); Winter 2021/22: Fellowship, Center of Advanced Internet Studies. Recent publications: Medien und Ökonomie, Wiesbaden: Springer 2019; (together with Christoph Ernst): Media Futures. Theory and Aesthetics, Basingstoke: Palgrave 2021; (together with Andreas Sudmann et al., ed.) Beyond Quantity. Research with Subsymbolic AI, Bielefeld: Transcript. Visit www.medienkulturwissenschaft-bonn.de / www.theorie-der-medien.de / www.fanhsiu-kadesch.de
Ágnes Matuska: Culture, economy, technology – dilemmas of grounding a Public Humanities program
The starting point of this talk is taken from the proposal for the establishment of the new MA program that our team has submitted to the EUGLOH consortium in 2024, which sounded as streamlined as an application should: "By combining humanities disciplines with economics subjects, highlighting the unique understanding of the humanities as 'fields of value that are irreducible to instrumentality and profitability' (Butler, 2023 https://doi.org/10.1162/daed_a_01927), the program fosters a transformative vision of the interdisciplinary potential of the humanities within academia and beyond, enabling students to develop the knowledge and skills to facilitate public engagement and leadership, with particular emphasis on dealing with diverse perspectives of ethical dilemmas, the development of advanced transversal skills, and dealing creatively and in a socially responsible way with complex social phenomena." Admittedly, however, the practical design of the program involves crucial dilemmas regarding the interdisciplinary relevance of (literary) humanities. The talk will highlight some of the problems that need to be tackled, with special regard to questions addressing the possible connections between academic research and tertiary student training.
Ágnes Matuska is associate professor at the English Department, University of Szeged. Her main field of research is English renaissance drama, particularly issues of the changes in the logic and ontology of theatrical representation at the Early Modern. Her most recent research focuses on the uses of Shakespeare scholarship (also understood as the epitome of the humanities) in global academia. She has published widely on Shakespeare-related topics, theatre performances and film adaptations in Hungarian and international journals and collections, including the Arden Shakespeare series, as well as on Tudor drama, including Early Theatre. She is editor of the journal Apertúra: Film-Visuality-Theory, recipient of the Folger Shakespeare Fellowship (2007 and 2013) and the Fulbright Research Fellowship (2011).