Workshop Felhívás / Description
Felhívás
Kulturális termelés és alternatív gazdasági modellek: szolidáris interdiszciplináris gyakorlatok
(workshop-konferencia)
"A kritikus nem az, aki leleplez, hanem az, aki összerendez. A kritikus nem az, aki kihúzza a szőnyeget a naiv hívők lába alól, hanem az, aki teret biztosít a résztvevőknek, ahol összegyűlhetnek. A kritikus nem az, aki találomra ingadozik az antifetisizmus és a pozitivizmus között, hanem az, aki számára, ha valami konstruált, az azt jelenti, hogy törékeny, és ezért különös gondosságot és körültekintést igényel." Bruno Latour fenti kijelentései 2004-ben a Critical Inquiry című folyóiratban jelentek meg egy olyan szöveg végkövetkeztetéseként, mely a kritikai gondolkodás, a kutatás, a felsőoktatás és általában a humán tudományok kapcsán azt a kérdést veti fel, hogyan válasszuk meg a fegyverkészletünket, és mire irányítsuk egy olyan helyzetben, ahol már a problémák rangsorolása is behatárolja a lehetőségeinket. A problémák (társadalmi egyenlőtlenség, gazdasági növekedés, erőforrások felélése, környezet elhasználása, technológiai felügyelet, adatkolonializáció, stb.) és a megoldási javaslatok (decentralizált és igazságos elosztás, nemnövekedés, hálózatosodás, közösségépítés, önrendelkezés, szolidáris gazdaság, stb.) egyre gyorsabban szaporodnak, de ha a latouri úton el akarunk indulni, akkor fel kell térképeznünk az összerendezés, a társulás, a közös cselekvés lehetőségeit és platformjait.
A különböző területekről (alkalmazott művészetek, kultúra- és médiatudomány, kultúra közgazdaságtana, ökológiai közgazdaságtan, szociológia) meghívott vendégeinket arra kérjük, hogy vázoljanak forgatókönyveket arra vonatkozóan, hogyan sikerülhet a kutatás, a művészi gyakorlat és az oktatás közötti kölcsönkapcsolatok létrehozásával olyan tereket kialakítani, ahol a kritikát nem leleplezésként, hanem összerendezésként gyakorolhatjuk. Hogyan hozhatók létre és működtethetők intézményi szinten olyan interdiszciplináris és interaktív platformok, ahol a kutatás, a művészet és az oktatás nem egymástól elkülönülve, hanem egymással összekapcsolódva működhet? Milyen módszerek, eszközök és stratégiák segíthetnek abban, hogy a kritikánk ne pusztán reakció, hanem építkező és a közös cselekvés irányába mutató folyamat legyen? Mit és hogyan tanítsunk az egyetemen: kritikát, aktivizmust, mozgalmiságot, önszerveződést, problémamegoldást, elemzést, értékteremtést?
A rendezvény apropója egy interdiszciplináris mesterszak (public humanities) létrehozása a Szegedi Tudományegyetemen európai partnerséggel (EUGLOH). Így a fő kérdésünk az, hogyan kapcsolható be a hagyományos bölcsészdiszciplínák által kínált tudás a kortárs problémákról való gondolkodásba az oktatás szintjén. A program kitűzött célja olyan szakemberek képzése, akik átlátnak komplex problémahalmazokat, és cselevési tervet tudnak kidolgozni mind helyi, mind magasabb döntéshozatali szinteken.
A workshop-konferencia célja, hogy a résztvevők közösen gondolkodjanak a fent említett kérdésekről, és megvitassák azok elvi és gyakorlati lehetőségeit. A 20 perces vitaindító előadásokat egyórás beszélgetés követi. Az eseményt a gyakorlati szférából érkező szakemberek bevonásával folytatott vita zárja.
Call for papers
Cultural production and alternative economic models: solidarity and interdisciplinarity in practice
(workshop conference)
"The critic is not the one who debunks, but the one who assembles. The critic is not the one who lifts the rugs from under the feet of the naive believers, but the one who offers the participants arenas in which to gather. The critic is not the one who alternates haphazardly between antifetishism and positivism like the drunk iconoclast drawn by Goya, but the one for whom, if something is constructed, then it means it is fragile and thus in great need of care and caution."
The above statements by Bruno Latour were published in 2004 in the journal Critical Inquiry as the conclusion of a text that raises the question of how to choose and direct our arsenal of weapons in critical thinking, research, higher education and the humanities in general, in a situation where even the prioritisation of problems limits our options. The problems (social inequality, economic growth, resource depletion, environmental degradation, technological surveillance, data colonisation, etc.) and the solutions (decentralised and equitable distribution, de-growth, networking, community building, self-determination, solidarity economy, etc.) are multiplying at an accelerating rate, but if we want to follow Latour's path, we need to explore the possibilities and platforms for assembly, association, collective action.
Invited guests from different fields (applied arts, cultural and media studies, cultural economics, ecological economics, sociology) will be invited to sketch scenarios on how to create spaces where critique can be practiced not as unmasking/exposure but as assemblage, by creating interrelations between research, artistic practice and education. How to create and operate interdisciplinary and interactive platforms at the institutional level so that research, art and education operate not in isolation but in interconnection? What methods, tools and strategies can help to ensure that our critique is not just a reaction, but a process of building and moving towards collective action? What and how should we teach at the university: critique, activism, mobilisation, self-organisation, problem-solving, analysis, value creation?
The occasion of the event is the creation of an interdisciplinary Master's programme in public humanities within a EUGLOH cooperation, initiated by the University of Szeged, with partners from the University of Novi Sad and University of Porto. Thus, our main question is how to integrate the knowledge offered by traditional humanities disciplines into thinking about contemporary problems at the educational level. The aim of the programme is to train professionals who can see through complex problem sets and develop a plan of action at both local and higher decision-making levels. The aim of the workshop-conference is to bring participants together to reflect on the issues mentioned above and to discuss their theoretical and practical implications. Sets of three 20-minute presentations will be followed by a one-hour discussion. The event will conclude with a debate involving practitioners from the field.